Az Asperger-szindróma az autisztikus zavarok közé tartozik, az autizmus egy "enyhébb" formája, melynél sem külső jelek nem utalnak zavarra, sem pedig az intelligenciában vagy a tanulási képességben nem okoz problémát - sőt, az Asperger-szindrómások jó része kiemelkedően okos, különleges képességekkel, kivételes tehetséggel bír.
Annál több gond jelentkezhet azonban a társas kapcsolatok és a kommunikáció területén. Az enyhébb mértékű Asperger-szindrómát meglehetősen nehéz felismerni, a szakemberek szerint az összes érintett felénél nem diagnosztizálják a tünetegyüttest.
Az Asperger-szindróma jellegzetességei közé tartozik az empátia hiánya, a kapcsolatteremtési nehézségek vagy a társaságban megélt öröm hiánya. Az egyik első tünet, melyet a szülők észrevehetnek, a szemkontaktus hiánya (illetve egyéb nonverbális kommunikációs eszközök, gesztusok, arckifejezések hiánya). Az Asperges-szindrómás gyermeknek nehezére esik, hogy megosszon tárgyakat másokkal vagy részt vegyen a közös játékban.
Azonban ez nem jelenti azt, hogy teljesen elszigetelődnének másoktól. Nagyon gyakran igyekeznek másokhoz közeledni, ám ezt a maguk sajátos módján teszik és képtelenek értelmezni a másik nonverbális jeleit, érzelmeit.
Az Asperger-szindróma másik jellegzetessége a bizonyos mintákhoz, viselkedésekhez, rutinokhoz való abnormálisan erős ragaszkodás, illetve egy-egy nagyon szűk érdeklődési körre irányuló extrém mértékű fókusz. Az Asperger-szindrómás elképesztő mennyiségű információt gyűjthet össze valamiről, anélkül, hogy a téma nagyobb kontextusban érdekelné (vagy akár megértené azt).
Az ismétlés a mozgásban is megjelenhet, például egy jellegzetes mozdulatsorban. Ezekbe a mozdulatokba gyakran az egész test bevonódik, és a tic-kel ellentétben a mozdulatok akaratlagosak.
A nyelvi fejlődés szempontjából az Asperger-szindrómára jellemző, hogy bár komolyabb nehézségeik nincsenek a beszéd tanulásánál az érintett gyerekeknek, a beszédmódjuk sokszor eltér a megszokottól, és nehezükre esik például a nyelvi humor, a kétértelműség vagy az irónia megértése. A beszédstílusuk gyakran feszes, pedáns, formális, és az átlagostól eltérő lehet a hangsúlyozásuk, a hanghordozásuk, a hangerejük, a beszédük ritmusa (például nagyon hadarnak vagy akkor is hangosan beszélnek, amikor erre tulajdonképpen nincs szükség). Gyakran megfigyelhető az Asperger-szindrómásoknál, hogy automatikusan ismételgetik azt, amit más mond. Az Asperger-szindrómás gyermekeknek ugyanakkor nagyon nagy és szofisztikált szókincse van.
Az Asperger-szindróma az átlagostól eltérő érzékeléssel is együtt járhat. Az érintettek gyakran nagyon jó megfigyelük, nagyszerű a memóriájuk, de érzékenyek lehetnek a hangra, a fényre vagy a szagokra.

Az érintett gyerekeknél gyakori az ügyetlenség, vagyis bizonyos motorikus képességeik lassabban fejlődnek ki, nehezükre eshet megtanulni biciklizni, ugrálni, a kézírásuk nehezen olvasható. Előfordulhat, hogy gondjaik vannak a térérzékeléssel (különösen azzal, hogy a saját testüket elhelyezzék a térben) vagy az egyensúlyozással.

Az Asperger-szindróma az autisztikus zavarok közé tartozik, az autizmus egy "enyhébb" formája, melynél sem külső jelek nem utalnak zavarra, sem pedig az intelligenciában vagy a tanulási képességben nem okoz problémát - sőt, az Asperger-szindrómások jó része kiemelkedően okos, különleges képességekkel, kivételes tehetséggel bír.
Annál több gond jelentkezhet azonban a társas kapcsolatok és a kommunikáció területén. Az enyhébb mértékű Asperger-szindrómát meglehetősen nehéz felismerni, a szakemberek szerint az összes érintett felénél nem diagnosztizálják a tünetegyüttest.
Az Asperger-szindróma jellegzetességei közé tartozik az empátia hiánya, a kapcsolatteremtési nehézségek vagy a társaságban megélt öröm hiánya. Az egyik első tünet, melyet a szülők észrevehetnek, a szemkontaktus hiánya (illetve egyéb nonverbális kommunikációs eszközök, gesztusok, arckifejezések hiánya). Az Asperges-szindrómás gyermeknek nehezére esik, hogy megosszon tárgyakat másokkal vagy részt vegyen a közös játékban.
Azonban ez nem jelenti azt, hogy teljesen elszigetelődnének másoktól. Nagyon gyakran igyekeznek másokhoz közeledni, ám ezt a maguk sajátos módján teszik és képtelenek értelmezni a másik nonverbális jeleit, érzelmeit.
Az Asperger-szindróma másik jellegzetessége a bizonyos mintákhoz, viselkedésekhez, rutinokhoz való abnormálisan erős ragaszkodás, illetve egy-egy nagyon szűk érdeklődési körre irányuló extrém mértékű fókusz. Az Asperger-szindrómás elképesztő mennyiségű információt gyűjthet össze valamiről, anélkül, hogy a téma nagyobb kontextusban érdekelné (vagy akár megértené azt).
Az ismétlés a mozgásban is megjelenhet, például egy jellegzetes mozdulatsorban. Ezekbe a mozdulatokba gyakran az egész test bevonódik, és a tic-kel ellentétben a mozdulatok akaratlagosak.
A nyelvi fejlődés szempontjából az Asperger-szindrómára jellemző, hogy bár komolyabb nehézségeik nincsenek a beszéd tanulásánál az érintett gyerekeknek, a beszédmódjuk sokszor eltér a megszokottól, és nehezükre esik például a nyelvi humor, a kétértelműség vagy az irónia megértése. A beszédstílusuk gyakran feszes, pedáns, formális, és az átlagostól eltérő lehet a hangsúlyozásuk, a hanghordozásuk, a hangerejük, a beszédük ritmusa (például nagyon hadarnak vagy akkor is hangosan beszélnek, amikor erre tulajdonképpen nincs szükség). Gyakran megfigyelhető az Asperger-szindrómásoknál, hogy automatikusan ismételgetik azt, amit más mond. Az Asperger-szindrómás gyermekeknek ugyanakkor nagyon nagy és szofisztikált szókincse van.
Az Asperger-szindróma az átlagostól eltérő érzékeléssel is együtt járhat. Az érintettek gyakran nagyon jó megfigyelük, nagyszerű a memóriájuk, de érzékenyek lehetnek a hangra, a fényre vagy a szagokra.

Az érintett gyerekeknél gyakori az ügyetlenség, vagyis bizonyos motorikus képességeik lassabban fejlődnek ki, nehezükre eshet megtanulni biciklizni, ugrálni, a kézírásuk nehezen olvasható. Előfordulhat, hogy gondjaik vannak a térérzékeléssel (különösen azzal, hogy a saját testüket elhelyezzék a térben) vagy az egyensúlyozással.